Sz

Podobne

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

t�rt, �jból tovafolyt. Sóv�r hangja azonban megv�ltozott. M�g
hallani lehetett azt is, a f�jdalmas, keresQ hangot, de m�s han-
gok csatlakoztak hozz�, az �r�m �s a szenved�s hangjai, jó han-
gok, gonosz hangok, kacagók �s gy�szolók, sok sz�z hang, sok
ezer hang. Sziddh�rta figyelt. Eg�szen feloldódott a figyel�sben,
elm�lyedt az odahallgat�sban, �res volt eg�szen, befogadó, �s
�rezte, hogy most tanulta ki eg�szen a figyel�st, a hallgat�st.
T�bbsz�r hallotta m�r mindezt, a folyó sok hangj�t, ma �jonnan
csengett mind. M�r nem tudta a sok hangot megk�l�nb�ztetni
egym�stól, a boldog hangokat a s�róktól, a gyermekieket a f�rfi-
hangoktól, egy�v� tartoztak mind, a v�gyakoz�s panasza �s a
b�lcs nevet�se, haragos ki�lt�s �s a haldokló ny�g�se, mindez
egybefolyt, egybesz�vQd�tt �s egybekapcsolódott, ezer sz�llal
fonódva egym�sba. �s mindez egy�tt, minden hang, minden c�l,
minden v�gyakoz�s, minden szenved�s, minden gy�ny�r, min-
den jó �s rossz, mindez egy�tt volt a vil�g. Mindez egy�tt volt a
t�rt�n�s folyama, az �let zen�je. �s ha Sziddh�rta figyelmesen
hallgatta ezt a folyót, ezt az ezerhang� �neket, ha nem figyelt
k�l�n sem a szenved�sre, sem a nevet�sre, ha nem k�t�tte lel-
k�t egyetlen hanghoz sem, �gy, hogy elmer�lj�n benne �nj�vel
egy�tt, hanem egyszerre hallgatta Qket mind, �s az eg�szet, az
Egys�get �rz�kelte, akkor ezt az ezerhang� hatalmas dallamot
egyetlen szó alkotta, az óm: a T�k�letess�g.
- Hallod? - k�rdezte V�szud�va megint csak a tekintet�-
vel. V�szud�va mosolya csak �gy ragyogott, ott lebegett f�nylQn
v�n �br�zat�nak minden egyes r�nca k�r�l, mint ahogy a folyó-
nak is minden hangja f�l�tt az óm lebegett. F�nyesen ragyogott
mosolya, amint bar�tj�ra n�zett, �s Sziddh�rta arc�n is f�nye-
sen felragyogott ugyanaz a mosoly. Sebe kivir�gzott, szenved�se
sug�rzott. �nje beleolvadt az Egys�gbe. �let�nek ettQl az ór�j�-
tól fogva Sziddh�rta nem harcolt sors�val, �s nem is szenvedett
miatta. Arc�n a tud�s derqje vir�gzott, mely ellen az akarat nem
berzenkedik, amely befogadta a t�k�letess�get, amely egyet�rt a
t�rt�n�s folyam�val, az �let �ram�val; mert megt�lti a szenve-
d�sben �s �r�mben való osztoz�s, odaadón k�veti ezt az �ram-
l�st, s az Egys�ghez tartozik. Mikor V�szud�va fel�llt a folyó-
parti �lQhely�rQl, amikor Sziddh�rta szem�be n�zett, s l�tta
benne f�nyleni a tud�s derqj�t, a maga óvatos �s gyeng�d mód-
j�n kez�vel finoman meg�rintette a v�ll�t, �s �gy szólt: - R�góta
v�rok erre az ór�ra, kedves bar�tom. Most, hogy itt van, �n el-
megyek. R�góta v�rom ezt az ór�t, r�góta vagyok V�szud�va, a
r�v�sz. Most befejeztem. Isten veled, kunyhó! Isten veled, folyó!
Isten veled, Sziddh�rta!
Sziddh�rta m�lyen meghajolt b�cs�zkodó bar�tja elQtt.
- Tudtam - mondta halkan. - Ugye az erdQkbe t�rsz?
- Az erdQkbe, az Egys�gbe t�rek - szólt V�szud�va f�nylQ
arccal.
F�ny �radt belQle, amint t�vozott; Sziddh�rta sok�ig n�-
zett ut�na. M�lyrQl felt�rQ �r�mmel, m�lyrQl felsz�lló komoly-
s�ggal n�zett ut�na, n�zte b�kess�get sugalló l�pteit, a f�nyko-
ron�t feje k�r�l, f�nyess�gtQl k�r�lvett alakj�t.
GOVINDA
Egyszer pihenQidQben, a t�bbi szerzetessel egy�tt
Govinda is a d�szkertben idQz�tt, amelyet Kamala kurtiz�n
aj�nd�kozott Gótama tan�tv�nyainak. Hallott egy �reg r�v�sz-
rQl, aki onn�t egynapi j�róf�ldre lakik a folyóparton, �s akit so-
kan b�lcsnek tartanak. Mikor Govinda ism�t �tj�ra indult, a r�v
fel� vezetQ utat v�lasztotta, mert nagyra nQtt benne a v�gy,
hogy megl�ssa ezt a r�v�szt, ugyanis hi�ba �lt szerzetesi szab�-
lyok szerint eg�sz �let�ben, hi�ba tisztelt�k is az ifjabb szerze-
tesek hajlott kora �s szer�nys�ge miatt, sz�v�ben a nyugtalans�g
�s a keres�s nem hamvadt ki.
A folyóhoz �rve megk�rte az �reg r�v�szt, hogy vigye �t
a t�lpartra, s amint oda�t kisz�lltak a csónakból, �gy szólt az
�regemberhez: - Sok jót cselekszel te vel�nk, zar�ndokló szerze-
tesekkel, sokunkat �tvitt�l m�r a folyón. Vajon te is a helyes �s-
v�ny keresQje vagy, r�v�sz?
Sziddh�rta �gy szólt, �reg szem�ben mosollyal: - KeresQ-
nek nevezed magad, tiszteletre m�ltó bar�tom, pedig m�r sok
�vet meg�rt�l, �s Gótama szerzeteseinek �lt�zet�t hordod.
- �reg vagyok, igen - szólt erre Govinda -, hanem a kere-
s�ssel nem hagytam fel. �r�kk� keresni fogok, �gy tqnik, ez a
rendeltet�sem. �gy l�tom, te is keresQ ember volt�l. Nem szól-
n�l nekem errQl valamit, tiszteletre m�ltó r�v�sz?
Sziddh�rta �gy szólt: - Ugyan mi mondanivalóm lehetne
neked, tiszteletre m�ltó bar�tom? Tal�n, hogy t�l sokat keresel?
Hogy �pp a sok keres�s miatt nem tal�lsz semmit?
- Hogy lehets�ges ez? - k�rdezte Govinda.
- Ha valaki keres - szólt Sziddh�rta -, k�nnyen megeshe-
tik vele, hogy m�r csak azt a valamit l�tja meg, amit keres, hogy
semmit sem tud megtal�lni vagy mag�ba fogadni, mert mindig
csak arra gondol, amit keres, mert egyetlen c�lja van, mert
megsz�llottja e c�lnak. Aki keres, az egyetlen c�lra t�r. Megta-
l�lni viszont azt jelenti: az ember szabadd� lesz, nyitott� lesz,
nem t�rQdik a c�llal. Te is, tiszteletre m�ltó f�rfi�, valóban ke-
resQ ember lehetsz, mert, c�lodra gondolv�n, �szre sem veszel
sok mindent, ami pedig majdhogy ki nem sz�rja a szemedet.
- M�g mindig nem �rtem eg�szen, mondd tov�bb - k�r-
lelte Govinda. - Mire gondolsz?
Sziddh�rta �gy felelt: - �, tiszteletre m�ltó f�rfi�, vala-
mikor r�gen, sok-sok �vvel ezelQtt, m�r j�rt�l ennek a folyónak
a t�j�k�n, s a parton egy alvó embert tal�lt�l, �s le�lt�l mell�,
hogy Qrizd az �lm�t. Megismerni azonban nem ismerted meg az
alvót, ó, Govinda.
�mulva tekintett a szerzetes a r�v�sz szem�be, mintha
csak var�zs�t�s �rte volna.
- Te lenn�l az, Sziddh�rta? - k�rdezte b�tortalanul. -
Most sem ismertelek volna meg! Sz�vbQl k�sz�ntelek,
Sziddh�rta, sz�vbQl �r�l�k, hogy m�g egyszer l�thatlak! Nagyon
megv�ltozt�l, bar�tom. Teh�t most meg r�v�sz lett�l?
Sziddh�rta kedvesen elnevette mag�t.
- Igen, r�v�sz. Egyeseknek, Govinda, sokf�le v�ltoz�son
kell �tesnie, sok mindenf�le �lt�zetet viselnie, �n is ezek k�z�l
való vagyok, kedves bar�tom. Isten hozott, Govinda, h�lj meg
�jjel a kunyhómban.
Govinda a kunyhóban t�lt�tte az �jt, s azon a fekvQhe-
lyen aludt, amely egykor V�szud�v�� volt. Sok-sok k�rd�st tett
fel ifj�kori bar�tj�nak, sok mindent kellett elmondania
Sziddh�rt�nak az �let�bQl. Mikor m�snap reggel el�rkezett az
ideje, hogy Govinda tov�bbinduljon napi v�ndor�tj�n, kiss� ha-
bozva e szavakat mondta: - Sziddh�rta, mielQtt folytatn�m uta-
mat, hadd k�rdezzek tQled m�g valamit. Van-e valami �j tan�t�-
sod? Van-e valami hited vagy ismereted, amit k�vetsz, ami seg�t
az �letben �s a jó cselekv�s�ben?
Sziddh�rta �gy felelt: - Kedves bar�tom, hiszen tudod,
hogy m�r ifj�koromban, akkor, amikor a vezeklQkkel az erdQben [ Pobierz całość w formacie PDF ]

zanotowane.pl

doc.pisz.pl

pdf.pisz.pl

cukierek.xlx.pl